Pályázat

Sziasztok! :D

Indultam egy fotópályázaton és arra szeretnélek kérni Benneteket, hogy szavazzatok a képemre -már ha tetszik ^^Nektek két kattintás, ami nekem rettentően sokat számít! http://almokegykepben.blogspot.com/

Hálásan köszönöm, hogy segítetek! (L) (L) (L) (L) (L) (L)

Barátaim

Sziasztok!

Ezt a verset hétfőn írtam, amikor a közeli ismerőseimre, barátaimra a szívrohamot hoztam -mert engem majdnem elvitt egy szívroham... :/

Szóval, ezzel is szeretnék tőlük bocsánatot kérni, amiért ennyit kell miattam aggódni:

Sokan aggódnak értem,

furcsa dolog ez, érzem.

Nem vagyok ehhez hozzá szokva,

de jól esik, így belegondolva...

Igazak mind a barátaim,

szeretem őket mind!

Olyan kedvesek velem,

én ezt megérdemlem?

Nem tudom, hogyan viszonozhatnám,

talán ha nem a szívrohamot hoznám rá(juk) :D

Az élet...

Sziasztok!

Az életem úgy döntött, hogy én most pár nap kényszerpihenőt kapok... hát, jusztig sem maradok nyugton,ahogy azt ő akarja! XD :D

Az élet furcsa lapokat oszt,

néha ad egy-két pofont,

máskor fent vagy a plafonon.

Jöhetnek szembe vidám dolgok,

egészen furcsák, káprázatosok,

amiknek nincs oka, bizony olyanok!

Facebook

Sziasztok! :D
Ezt a verset egy pályázatra írtam, amin nem jutottam tovább a következő fordulóba, úgyhogy gondoltam, felteszem^^
*a formáért bocsánat, eredetileg egy lájk-jel akar lenni*

Arckönyv, jelenti a fordítás,

Ahol megy az arcoskodás.

Minden kiírás, poszt és lájk,

Nem más, mint gombnyomás…

Az embereknek könnyen megy,

Ha egy háló választja el őket.

Szemtől szembe nem merik megmondani,

Inkább mennek csak lájkolgatni...

Könnyen írnak ki idézeteket,

De nem is sejtik a jelentésüket.

Csak a szavak számítanak,

A sorok mögé már nem látnak…

Azt hiszik, ász, ha éjjel-nappal

Csak irkálnak a falakra…

Bár vannak jó megnyilvánulások,

Amikre érdemes nyomni egy lájkot!

Ha dobnak egy lányt és „sinlge”,

Mindenki írja, hogy „pls üzi”.

Elsírja minden gondját, baját,

Másnap már új kapcsolat, új barát.

Sokan lázadnak a facebook ellen,

Mégse teszik, amit kellene.

Persze, nem vagyok én sem szent,

De napokig nem internetezem.

Vannak hús-vér barátaim,

Igazi, valós kapcsolataim.

Sokan vannak így ezzel,

De elnyomja őket a közösségi rendszer!

Elárulva

Sziasztok!

Nem nagyon szoktam "depis" verseket írni, mert amikor újra olvasom őket, egyből rossz kedvem lesz, de valamiért mostanában teljesen magába kerített ez a "hatalom". Nem azért ,mert rossz kedvem van... Csupáncsak... elárulva érzem magam... :/ Magam sem tudom, hogy miért, de ezek a versek nem egy emberre vonatkoznak, hanem többre ,akik közel állnak hozzám és mégis... úgy érzem, jogosak a sorok:/ *-*

Úgy kiírnék magamból mindent!

Mindent, mi bántja szívemet!

Sok van, mit papírra vethetnék,

de nincs hely, ahol panaszkodhatnék...

Minden véges, fogyóárba megy,

még egy barátság is gallyra mehet...

Egy-kettőre eltűnhet az egész,

és nem is érted, hova lett a bizsergés.

Az, amit akkor éreztél, amikor együtt voltatok...

amikor mindent közösen csináltatok.

Jó barátok voltatok, elválaszthatatlanok,

de olyan történt, amire egyszerűen nem volt ok!

Egyből leszűkült a többes szám,

és magam sem tudom, hogy áll a szám.

Egyszer felfelé görbül, amikor látom,

aztán befizet egy hullámvasutas-álmot!

Lefelé megy, ahogyan a szakadék,

és csak az alján mondhatom: kiszállnék!

Kanyargós utamat járom

Sziasztok!

Biztos éreztétek már úgy, hogy elvesztettek ebben a nagyvilágban, pedig ott van a kezetekben a térkép^^Nos, alapból kicsi vagyok, nem kell nekem ahhoz nagy tehetség, hogy eltévedjek, jön az ösztönből... de mindig visszatalálok! -legalábbis eddig sikerült :D

Annyi új élmény, ismeret, mi rám tör...

Nem tudnám megmondani, honnan jön ez a sok kör...

Mind csak kering, mint a csillagok,

de egyik se vezet utamon...

Sokan vannak ,nagyon sokan!

Mégsem érzem magam biztonságban.

Pedig azt mondják, a barátok mindig segítenek,

bármi történik, ők ott vannak neked.

Én mégis elárulva érzem magam,

elárvulva, mint a kisujjam...

Messze vagyok én még, nagyon messze!

Egész utam vezet majd fel egyenesen...

Egyenesen ,talán egy-két kanyarral,

az is lehet, hogy sok-sok huppanóval.

Nem vagyok biztos benne, hogy ez kell nekem,

de ezt a lapot osztotta most az élet!

Akár egy kísértet

Sziasztok!

Szoktatok filmeket nézni, igaz? És amikor néztek -mondjuk egy romantikus történetet-, akkor elképzelitek milyen lenne, ha... Én a főszereplő helyébe képzeltem bele magam, akit elhagyott a barátja, mert azt hitte, megcsalta, pedig a bátyjával beszélt.... -.- Na igen, pasik xD

Nos, ez született belőle:

Reggel, mikor felkeltem,
azt hittem, itt áll előttem.
Még ki se nyitottam szemem,
már ő járt a fejemben.

Minden egyes sarokban,
akár a kísértet, ő ott van.
Nem hagy nyugodni,
a múlton gondolkodni.

Azon, amit tettem,
hogy elüldöztem mellőlem.
Pedig szerettem, nagyon,
de ő mégis elhagyott.

Öröm van, közöny nincs

Sziasztok!

Biztos van olyan barátotok, akire ha ránéztek, már tudjátok mi jár a fejében:D Nekem ő az igaz barát! :)

Barátodnak lenni nagy öröm,
Köztünk nincs semmilyen közöny.

Ha egymásra tekintünk, tudjuk,
s a baj elől el nem futunk!

Igaz barátra leltem Benned,
rettentően fontos vagy nekem!

Bal lábbal keltem

Sziasztok!

Biztos előfordult már veletek, hogy bal lábbal keltetek fel és azt kívántátok, bár maradtam volna az ágyamban!

Nekem is így kezdődött az egyik napom, de aztán átfordult :D *szerencsére*

Reggel, mikor felkelt a Nap,

nem tudtam mit rejt e nap.

Fordítva tettem le a csészét,

s úgy öntöttem a narancslét.

Aztán elindultam a buszra,

ami elvitt volna a suliba.

De nem jött az a kis dög,

azt mondta, hogy csütörtök...

Vártunk hát a segítségre,

be is értem vele fél hétre.

De lekéstem a nulladikot,

mondhattam, hogy Jó napot!

Az első órám jobban ment,

a tanár nem feleltetett.

Aztán jött a fránya matek,

ahol persze engem kérdezett...

Alig vártam, hogy haza érjek,

a napnak had vessek véget!

Nem jött össze olyan könnyen,

de végül győzedelmeskedtem!

Honnan jön az ihlet?

Sziasztok!

Mivel már bemutattam a Múzsáimat -jórészt- arra gondoltam, hogy írok egy kicsit magamról... na jó, igazából ez nem rólam fog szólni csak részben:D

Ami inspirált abban, hogy a Múzsáim részt megcsináljam, az Any bejegyzése volt a blogján, rólam... Meg kell, hogy valljam, eléggé meglepett, mert nekem, rólam nem igen szoktak írások születni... be is másolom ide, hogy értsétek miről van szó:D

"OneGirl...

Tudod, veled kapcsolatban annyi minden kavarog a fejemben. Annyi mindent tudnék mondani. Órák óta az jár a fejemben, hogy mit fogok leírni. Most mégis keresem a szavakat. Úgy érzem, egyre jobban ismerlek. Most mégsem tudom összeszedni a gondolataimat.

Ha néhány szóval kéne jellemeznelek, azt mondanám: hajthatatlan álmodozó. Szerintem ez jellemez téged a leginkább. Ha valaki, hát te mersz nagyot álmodni. Nem hiszem, hogy létezik olyan erő a világon, ami el tudna téged téríteni a célodtól. Azt akartam mondani, hogy bárkit le tudsz győzni, de rájöttem, hogy nem ez a pontos igazság. Nincs szükséged arra, hogy átgázolj az ellenségeiden. (Te lány, van egyáltalán olyanod?) Ellenben kíméletlenül meg tudsz győzni bárkit az igazadról.

Azt hiszem, te is egyre jobban ismersz. Néha úgy érzem, jobban, mint én magamat. Tőled soha nem kellett félnem. Soha nem kell kételkednem benned. És remélem tudod, hogy te is megbízhatsz bennem. Még csak fél éve ismerjük egymást, mégis olyan, mintha mindig is barátok lettünk volna. Hihetetlenül, néha ijesztően pontosan tudsz jellemezni.

Szeretek veled beszélgetni – bármiről. Nem tudom, mennyire vetted észre, de sokat tanultam - tanulok tőled. Mindig tudsz valami újat mutatni. Az ember többnek érzi magát miután veled beszélt. Tudom, ez így most furán hangzik, de tényleg így van. Amikor beszélgetünk, sokszor előfordul, hogy amit mondasz, akár én is mondhatnám. Teljesen egyetértek minden szavaddal, és tudom, hogy igazad van. Olyankor az jár a fejemben, hogy ezt én is így gondolom, és nem is gondoltam soha az ellenkezőjét, mégsem mondtam ki. Nem tudom, ez most mennyire érthető így, de azt hiszem szükségem van rád az íráshoz is. Kell, hogy kihozd belőlem a dolgokat, amik bennem vannak, csak nem tudok róluk. Szerintem fogalmad sincs, mennyit jelentesz az embereknek.

Bámulatos ez az erő, ami benned van. A viszonyod az emberekkel... Az a folytonos, megállíthatatlan szeretet... Ezt tényleg csodálom benned. Figyelemmel vagy még azokra is, akiket nem kedvelsz annyira. Tiszteletben tartasz mindenkit. Szerintem épp ez az oka annak is, hogy még soha senkitől nem hallottam, hogy bármi baja lenne veled. Miért is lenne? El sem tudom képzelni, hogy valaki ne szeressen téged. Akivel jóban vagy, annak minden pillanatban okot adsz arra, hogy imádjon. Akivel kevésbé vagy jóban, azokat pedig ügyesen elkerülöd, anélkül, hogy bárkit is megbántanál. Nekem ez soha nem ment.

Szeretem benned, hogy nem hagyod, hogy elrontsák a kedved, és mindig átragasztod ránk is a jó hangulatod. Mi lenne velünk nélküled délelőttönként? Egyszerűen egyetlen mosolyoddal reményt tudsz kelteni az emberekben.

Nagyon örülök, hogy megismerhettelek – és egyre jobban megismerhetlek. Hihetetlenül tudod motiválni az embert, és szerintem ez nagyon jó. Több olyan emberre lene szüksége a világnak, mint amilyen te vagy. És tudom, hogy most jön az a rész, hogy ne túlozzak, meg hogy ez azért nem igaz, stb... De tudod mit? Nem érdekel. Te arra motiválsz, hogy ne hagyjam elveszni a dolgokat, amik bennem vannak. Remélem valamennyire én is hatással leszek rád, és egy idő után elfogadod, elhiszed majd, hogy amit most leírtam, az tényleg igaz. Ez mind-mind benned van, és ne hidd, hogy meggyőzhetsz az ellenkezőjéről!

Azt hiszem a következő éveink is fergetegesek lesznek, és ebben nagyon nagy szerepet fogsz játszani. Köszönöm, hogy nem engeded, hogy letérjek az útról! Szeretlek. :)♥"



Szeretek verseket írni másoknak, mert örömet tudok vele szerezni másoknak:D Számomra ez hatalmas öröm és a miértje elég vicces történet :P
De ha már így belejöttem az írásba, akkor elmesélem:
A Kaleido Star című animét még kiskoromban láttam ,a kedvencem volt, oda voltam a történetért.
A főszereplő, Sora Japánból érkezett Amerikába, hogy csatlakozhasson a Kaleido társulathoz, ami már kicsi kora óta az álma. De ellopják a csomagját és üldöznie kell a tolvajt. Sikerül elkapnia ugyan, de mégis a rendőrségre kerül. Ott egy nagy darab rendőr -Jerry- segít neki és elviszi a színpadhoz. Sajnos lekési a válogatást és nem kerül be -hivatalosan.
Amikor a rendőr bácsi -mert mindig így hívja a történetben- megkérdezi tőle, miért akar csatlakozni, azt feleli, hogy: látni akarom az emberek mosolyát!Nos, nem csak ő van így ezzel... :$ Fantasztikus, amikor mindenki egyként örül, akár kis dolognak, akár nagynak :D Furcsa lehet, hogy egy "mesétől" ilyen a világnézetem -gondolhatjátok most. Szerintem viszont mindenkinek szüksége van valamilyen útmutatásra, legyen az mese, anime, film, könyv, manga vagy egy másik ember :D